Önkéntes nap a NOÉ Állatotthonban


Kisgyermekes anyukaként hiszem, hogy amikor megszületünk, amikor még kicsik és ártatlanok vagyunk, mindannyian szeretjük az állatokat. A bolygó minden állatát. És sosem ártanánk egyiknek sem. Nem tudom, hogy bizonyos embereknél ez mikor és miért csúszik félre, de félrecsúszik. Sajnos sok felnőtt nem bánik úgy az állatokkal, ahogy azt gyermekkorában tette volna. Nekik "köszönhetően" sok állat sorsa fordul rosszra, vagy pecsételődik meg örökre. De hiszem, hogy a jó mindig győzedelmeskedik a gonosz felett, és mindig lesznek olyan emberek, akik tesznek a környezetért, a természetért, az állatokért.


A NOÉ Állatotthon Alapítvány 1992 óta végzi áldásos munkáját. Budapest legnagyobb állatotthonaként minden rászorulón segítenek, akár baleset, akár kínzás áldozatai lettek. A menhely távol a város zajától, egy óriási zöld területen helyezkedik el, ami jelenleg közel ezer kutya, cica, malac, kecske, juh, strucc stb. átmeneti vagy állandó otthona. Az Amazon női fociközösségünk a fociimádat mellett segíteni is nagyon szeret. Amikor közösségi oldalunkon ki lett hirdetve a Noés önkéntes nap, szinte azonnal betelt a jelentkezési létszám, amivel párhuzamosan elindult az adománygyűjtés is. Nem gondoltunk világmegváltó dolgokra, kitettünk egy kis perselyt a fociteremben, amibe minden edzés előtt be lehetett dobni némi fagyira szánt pénzt. De a lányok szíve felülmúlta az elképzeléseket, és a sok kis csörgő pénzérméből hamar jó kis használati eszközöket és élelmet tudtuk venni az állatok számára, így sok erős kéz kellett a tárgyi adományok becipelésére.




Ahogy közeledett a nagy nap, mindenki egyre izgatottabban várta a találkozást a menhely lakóival, mindenkiben dolgozott a tettvágy, hogy segíthessen, és a kíváncsiság is, hogy vajon milyen lehet egy ilyen hely. Képeken, cikkekben, tv-ben mindenki látott már hasonlót, de élőben még csak páran voltak látogatói menhelyeknek.


Érkezésünkkor az alapítvány önkéntesei nagy szeretettel fogadtak minket, megköszönték az adományunkat, és körbevezették lelkes csapatunkat a létesítmény területén, betekintést engedve az ott élő állatok mindennapjaiba. Kaptunk egy kis eligazítást a szabályokról, mert azok nélkül egy ilyen rendszer működtetése - ahol ennyiféle, és ilyen nagy számú állatközösség él - lehetetlen lenne. Engem kutyásként, személy szerint is megérintett a hely. Szociálisan érzékeny vagyok a rossz sorsú kutyákkal kapcsolatban, így először szomorúság töltött el, amikor realizáltam, hogy tényleg ilyen sok kutyusnak nincsen igazi otthona, szerető gazdija. De aztán a lelkem kezdett megnyugodni, amikor láttam, hogy itt nem 1,5x1,5 méteres, piszkos cellákban, láncra verve vannak összezsúfolva a lakók, hanem van életterük, rend van körülöttük, szeretik őket és gondoskodnak róluk. Ottlétünk alatt is felváltva vitték őket sétálni a környékre, mindenkinek friss vize volt, a szerencsések és jó magaviseletűek pedig szabadon járkálhattak a látogatók között. Egy ilyen delikvenstől kaptunk is egy jó kis zuhanyfürdőt, amikor úgy gondolta, hogy a lavórban való hűsölés után pont mellettünk rázza meg a vizes bundáját. De persze senki se haragudott rá, inkább mindenki nevetett a kis bohóc keverék kutyuson.




A második elkülönített rész teljesen elvarázsolt mindenkit. Fantasztikus élmény volt, hogy őzikék és/vagy szarvasok (sajnos biológiából nem voltam jó, és amúgy is állandó vita tárgya nálunk, hogy Bambi szarvas volt-e vagy őz) járkáltak fel s alá köztünk, néha kíváncsiskodva, hol simit kérve, vagy pedig szimplán csak hozzánk dörgölőzve. Az egyik hátsó részen egy óriási malachad dagonyázott, rendkívül vicces látványt nyújtva.




Az Amazonosok kedvence Kocsonya lett, a minnesotai törpemalac, aki 8 évi családos élet után került a Noésok gondozásába.



A terület leghátsó részén egy nagy területű lovarda található, de sajnos a lovakat már nem volt időnk meglátogatni, mert akkor nem maradt volna idő a munkára, ami miatt igazából érkeztünk. Úgyhogy a helyszín gyors bejárása után kijelöltük a munkacsoportokat, a Noésok által kiadott feladatok alapján. Az egyes csoport füvet nyírt. Sokan élünk kertes házban, tudjuk, hogy ez mivel jár. Na, itt ezt egy kicsit máshogy kell elképzelni. Nem az van, hogy adott egy kis kertecske, párszor végig gurítjuk a fűnyírót, és már kész is. Itt - a közel 8 hektáros területen - akad bőven lenyírni való fű, aminek mi egy részét most el is végeztük. A kettes csoport kerítésfestési feladatot kapott, mert itt mindenre figyelnek. Nincs luxus és csillogás, de a Noésok szívügyüknek érzik, hogy a környezet - az anyagi lehetőségekhez képest - igényes legyen. Szóval a kis festegető csapat szorgosan emelgette az ecseteket, vígan szépítgetve az állatok lakhelyét.





A hármas csoportot sepregetési munkákkal bízták meg. Aki egyszer ellátogat ide, meg is érzi ennek a fontosságát, hiszen bizonyos részek el vannak különítve egymástól, de azokon belül az állatok szabadon mozoghatnak, és hát egy szarvas, egy malac nem a mellékhelyiségben végzi a dolgát úgyhogy, ha tiszta közlekedési utakat és udvarokat szeretnénk látni, azért tenni is kell. De itt senki se fintorog, itt mindenki végzi a dolgát, mert mindenki tudja, hogy az állatoknak jót tenni nagyon üdvözítő dolog. Úgyhogy az Amazonos önkéntesek is sepertek-sepertek lelkesen.


A négyes csoport is igazi fizikai munkát végzett. Bár sok lánynak a párja is eljött segíteni, a lányok előtt is le a kalappal. Mindenki úgy forgatta a lapátot, mintha egész életében ezt csinálta volna. Hamar megteltek a talicskák, a talicskákból pedig hamar fel lettek töltve a Noés önkéntesek által kijelölt területek.







Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy az amazonos játékosok mellett barátok, férjek, gyermekek és kisbabák is részt vettek önkéntes csapatunkban. A pár órás program alatt mindenki kellőképpen elfáradt, de az, hogy jót cselekedtünk, kárpótolt mindenért. Az állatok simogatása egyébként is a legjobb terápia, jó az állatnak, és a mi lelkünk is megmelegszik tőle. Nagyon örülök neki, hogy egy ilyen közösség tagja lehetek, akik mindig önzetlenül segítenek, legyen szó a csapattársak ügyes-bajos dolgairól, vagy bajba került állatokról.


"Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik." (Mahátma Gandhi)



Terveink szerint, jövünk még hozzátok, drága Noés állatok, addig is szép és vidám napokat nektek! Segítsünk rajtuk minél többet, minél többen!


Hajrá Amazonok!

Legfrissebb bejegyzés
Korábbi bejegyzések