January 1, 2020

July 17, 2019

May 4, 2019

December 14, 2018

Please reload

Legfrissebb bejegyzés

Közösségünk játékosaink szemével

January 23, 2018

Szokásos havi rovatunkban a kezdő játékosokból álló, narancs csoportunk csapatkapitányát, Halfinger Krisztinát ismerhetitek meg.

AF: Sportoltál valamit gyerekkorodban, ha igen, mit?

HK: Kézilabdáztam, fociztam, eveztem, de egyiket sem rendszeresen, sportegyesületben.

 

AF: Miért a focit választottad?

HK: Mindig is szerettem rúgni a bőrt, de a kezdeteket talán elsősorban édesapám foci iránti lelkesedésének és szeretetének is köszönhetem, ami nagyon hamar rám ragadt, (édesanyám bánatára jóval hamarabb tanultam meg belsővel passzolni, mint a fakanállal bánni). :) Habár sok év kimaradt, éreztem, hogy valami nagyon hiányzik. Sok egyéb sportot kipróbáltam a zumbától a fallabdáig időközben, de valahogy egyik sem okozta ezt a fajta örömöt, mint amit a foci ad.

AF: Miért pont az Amazonokat választottad?

HK: Már a weblap alapján is szimpatikus volt, és az első próbaedzés alkalmával ez csak tovább erősödött, tudtam hogy jó helyen vagyok.

 

AF: Hogy érzed itt magad?

HK: Imádom, hogy részese lehetek egy ilyen szuper közösségnek, mind a pályán mind azon kívül. Boldoggá tesz, hogy ilyen egymásért, és a közös célokért tenni akaró emberek és szeretetteljes miliő vesz körül.

 

AF: Mi a motivációd, hogy legyere edzésre? Melyik részét szereted legjobban az edzésnek?

HK: Az egyéni motiváción kívül, hogy fittebb legyek, fontos számomra, hogy a csoport is fejlődjön.  Jó érzés, ahogy egyre jobban megismerjük egymást, így szokunk össze a játékban is. A csoporttagok, mint kohéziós erő eléggé motiválóak. A kezdeti bemelegítéstől, erőnléti gyakorlatoktól, joggolástól kezdődően az edzés utáni kellemes izomlázig imádom az egészet. Külön részt nem is tudnék kiemelni, talán a technikai feladatokat és persze a játékot, ezeket jobban kedvelem.

AF: A családod és a környezeted mit szól hozzá, hogy focizol?

HK: Közeli ismerőseimet, barátaimat nem érte meglepetésként a dolog, örömmel fogadták, hogy focizom, drukkolnak és támogatnak.

 

AF: Vannak-e terveid a focival kapcsolatban, ha igen, mik?

HK: Különösebb nagyravágyó terveim nincsenek, szeretnék egyénileg fejlődni, amennyit lehetséges, ügyesedni, pl. jó lenne kettőnél többet dekázni a futsal lasztival ;) , és persze még jó sokáig aktív tagja szeretnék lenni az Amazonoknak.

 

AF: Észrevettél-e változást a testeden, az egészségi állapotodon, mióta focizni jársz?

HK: Igen, az edzés utáni boldogsághormon mosolyt csal az arcomra, a mozgás karcsúbbá, és feszesebbé tesz, egyértelműen sokkal fittebbnek érzem magam.

AF: Kinek ajánlanád leginkább az Amazon Focit?

Gyakorlatilag bárkinek, aki szeret csapatban sportolni, és szeretne egy szeretetteljes közösség részese lenni.

 

AF: Van-e példaképed? Melyik csapat a kedvenced?

HK: Sosem voltam egy fanatikus szurkoló, a szép látványos foci mozgatott meg igazából, akit szívesen megemlítenék, az egyértelműen Francesco Totti, az As Roma volt csapatkapitánya. Az ő focis karrierje, lokálpatriotizmusa, és posztja az, amit én nagyon kedvelek, jól lát a pályán, kreatív, és azt a fajta klasszikus támadó középpályást játssza, amit öröm volt nézni az évek folyamán.

 

AF: Hogyan készülsz egy-egy edzésre, tornára?

HK: A heti edzésekre különösebb készülődésem nincsen, sokszor rohanásban épp hogy beesek kezdés előtt, és örülök, ha netán nem hagyom otthon a sípcsontvédőt, vagy sportszárat, bár ha megesne, a lányoknál mindig akad egy két pluszban, igyekszem azért hamarabb érkezni, hogy ne csak a testem legyen ott a pályán, hanem a lelkem is. Ez a tornákra fokozottan jellemző, ott szeretek már előtte ráhangolódni, mentálisan is kipihent lenni, és kezdés előtt jól esik a csacsogás a csapattársakkal, az esetleges taktika megbeszélése.

AF: Mi a legjobb Amazonos élményed?

HK: Nehéz kiemelni egyet is, mert sok-sok legjobb élményben volt részem ez alatt az egy év alatt, mióta az Amazonok táborát erősítem. Számomra a legmaradandóbb lelkileg is különösen sokat adó élmény a karácsonyi közös cipős doboz készítés volt a hátrányos helyzetű gyerkőcöknek, de felejthetetlen élmény az első bepöckölős gólom is a tornán, amire már nagyon-nagyon régen vágytam.

 

AF: Ha voltál a nyári táborban, hogyan érezted magad?

HK: A nyári tábor is abszolút maradandó, bevésődő élményt adott, hiszen mi rossz sülhet ki abból, ha „összezársz” negyvenegynéhány embert, akikben közös a focilabda bűvölésének vágya? Ehhez add hozzá a mesés Balaton partot, egy szuper focipályát, jó humorú embereket, profi edzőket, és máris garantált a jó hangulat, amihez jön a napi két edzés akár szélben, napsütésben, nap végén pedig az esti mókázás, ugye hogy nem is kell ennél több?!

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Please reload

Korábbi bejegyzések