January 1, 2020

July 17, 2019

May 4, 2019

December 14, 2018

Please reload

Legfrissebb bejegyzés

Elmúltunk háromévesek: interjú Bánk Gergellyel, az Amazon Foci SE alapítójával

September 16, 2018

Elmúlt a nyár – és mi elmúltunk háromévesek.

Június 23-án, a családi napon együtt ünnepeltünk, együtt rúgtunk labdába: fiatal felnőttek, édesanyák, a játékosok barátai és családtagjai. A Mi családunk...

 

Azt hiszem, ez egy hatalmas szó. Jött a semmiből egy edző, aki elképzeléseivel, motiváltságával és kitartásával otthont teremtett a pályán, és azon kívül is, mindannyiunknak. Nekünk, akik nem vágytunk arra, hogy élsportolóként megváltsuk a világot – arra azonban igen, hogy focizhassunk, korunktól és tudásszintünktől függetlenül, egy barátságos, el- és befogadó Közösségben.

Kezdésként vettünk pár labdát, megkülönböztető mezeket és bójákat – mesélte Gergő hetekkel ezelőtt. – A mai napig önfenntartóan működünk, ami nagyban segít az önálló, közösségünk érdekeit szem előtt tartó döntések meghozatalában.

És miben mutatkozott meg ezen döntéshozatalok sorozata…?


2016. A csoportok bővültek; lányok és nők egyaránt folyamatosan csatlakoztak hozzánk.

 

Öt-hat játékossal kezdtünk. Ehhez képest, most több mint 100 aktív játékosunk van: csoportonként, átlagosan 12-14 fős edzéseink vannak, és megalakulásunk óta közel fél tucat helyen tartottuk az edzéseinket. Másfél éve viszont sikerült megtalálni az „otthonunkat” – emlékezett vissza Gergő az ugrásszerű növekedési időszakra.  

 

A Futball Aréna tornatermében edzünk a hűvösebb őszi-téli időszakban, míg nyáron szabadtéri edzéseket szervezünk. Az állandó helyszín megtalálása mellett pedig rengeteg energiát fordítottunk a csapatépítő programokra – mutatott rá az egyik leglényegesebb elemre, mely motorként hajtotta előre útján az Egyesületet. – Fontosnak tartottuk, hogy ne csak a csapattársak ismerjék egymást, hanem valóban egy nagy és összetartó közösségről beszélhessünk.

 

És ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, nélkülözhetetlen volt egy edzői, illetve egy, az arculatért és a közösség építéséért felelős stáb megalakulása. Volt, aki programjaink megszervezésével, a fotózással, vagy éppen a közösségi oldalaink kezelésével és a designer munkálatokkal, a ruházati rendelések feldolgozásával foglalkozott – és foglalkozik ma is. Lassacskán egyértelművé vált, hogy már rég nem csak egy ember álmáról van szó; mind a részeseivé váltunk, és mi magunk is, A Csajok működtetjük az egészet.

 

2017. A létszámok mindenhol stabilabbá váltak, és elkezdett körvonalazódni egy olyan modell, mely működőképesnek látszott hosszú távon is.

 

A nagy létszámra való tekintettel, persze, akadtak érdekes helyzetek az elmúlt évek során.

Egyszer megesett, hogy az egyik játékosunk véletlenül bezárta a másik csoportot az öltözőbe, majd felment a pályára edzeni – elevenítette fel Gergő az egyik vicces esetet.

Sok emlékezetes pillanat is megmaradt az elmúlt három évből. Ezek közül a két legkedvesebb számomra a tavalyi nyári táboros hajókázásunk a Balatonon, illetve a legutóbbi cipősdobozolás, mikor 75 dobozt állítottunk össze közösen.

Mára joggal mondhatjuk tehát: sokkal többről szól ez, mint fociról.

 

50% labdarúgás, 50% közösségi program – hívta fel a figyelmet az eredeti koncepcióra. – Mára viszont a játékosok a pályán kívül is keresik egymás társaságát, rengeteg barátság, párkapcsolat alakult ki az évek során... Hónapról-hónapra szervezünk saját közösségépítő összejöveteleket is. Ilyen volt például az idei nyári táborunk Balatonkenesén. Mindemellett nagyon fontosnak tartjuk a jótékonykodást.

 

Több ilyen akciót is minden évben naptárra tűzünk: segítünk állatmenhelynek, gyermekotthonnak és karácsonyi cipős-dobozokkal az arra rászorulóknak, valamint hétről hétre tartjuk Panda Foci programunk keretében ingyenes edzéseinket a VIII. kerületi halmozottan hátrányos helyzetű, alsós gyermekeknek.

 

És ami a lányokat illeti: a csoportok és azok célja más-más volt mindig is, hiszen tudásszintjük és mozgásigényük rendkívül színes skálán mozgott az első perctől kezdve.

 

Két csoportunk szabadidős – utalt Gergő fehér és narancs színű csoportjainkra, melyek a hobbisport és a kikapcsolódás jeligével csábítják a csatlakozni vágyókat –, ahol a játékosok saját szervezésű tornáinkon vehetnek részt edzéseink mellett. Két további csoportunk versenycsoport. – Ezek színe a kék és a piros. – Ők futsal bajnokságban indulnak idén ősztől. Örömünkre szolgál, hogy a Pest Megyei Labdarúgó Szövetség partner a női futsal támogatásában, ezért is indul a 2018/2019-es szezonban először a női felnőtt, és U15-ös téli futsal bajnokság, ahol a jelenleg utánpótlás korú játékosaink is játszhatnak majd pár éven belül.

 

Gergő különösen fontosnak tartja az utánpótlást; a napokban meghirdettük az U15, tehát a 2004-2007 között született lányok csoportjának indulását, melynek próbaedzései ingyenesek a hónapban, azaz szeptember 18-án, 20-án, 25-én és 27-én.

 Ha sikeresen el tudjuk indítani utánpótlás csoportunkat, akkor minden 10 év feletti lánynak, nőnek képesek leszünk sportolási lehetőséget biztosítani. Miért ne lehetne valaki 30-40-50-60 évig lojális egy sportegyesülethez, és mehetne onnan nyugdíjba? – tette fel a kérdést, mely rámutatott működési modellünk egyik alaposzlopára.

 

Közösségünk rendkívül sokszínű, van 10 éves gyakorlattal rendelkező huszonéves játékosunk, de akadnak teljesen kezdők is. Szeretettel várunk mindenkit és igyekszünk helyet biztosítani mindenkinek, aki focizni szeretne, és azonosulni tud a Sportegyesületünk értékrendjével. Csapatban sportolni szerető, barátságos, kedves, értelmes, lojális emberek alkotják közösségünket, ehhez hasonló hozzáállású játékosokat keresünk. Nem az a célunk, hogy világbajnok labdarúgókat képezzünk, hanem mozogni szerető, egészséges lányoknak, nőknek nyújtsunk lehetőséget a mozgásra.

 

Elmúlt a nyár – és mi elmúltunk háromévesek.

És lelkesítő a gondolat, hogy ilyen fiatal Sportegyesületként, máris meddig eljutottunk. Közösségünk folyamatosan növekszik, gazdagodva olyan emberekkel, akik büszkén viselik mezünket, örömüket lelve a sportban, a programokban.

És van hová fejlődnünk, van mit tennünk… Szóval, igen: „Miért ne lehetne valaki 30-40-50-60 évig lojális egy sportegyesülethez, és mehetne onnan nyugdíjba?

 

 

Share on Facebook
Share on Twitter
Please reload

Please reload

Korábbi bejegyzések