A közelmúltban megtartottuk az idei év első Amazonos jótékonysági eseményét, ellátogattunk a Noé Állatmenhely péceli telephelyére, ahol közel 25 állatbarát focistánk segédkezett. Voltak picik és nagyok, anyukák és gyerkőcök, barátok, barátnők. Mindenki megtalálta a számára szimpatikus munkát. Nem esett ki a kezünkből a gereblye és ásó, na meg a póráz sem! A kennelek lakói lelkesen sündörögtek a lábaink körül miközben gondosan rendeztük kis otthonaikat. Persze a jutalmunk sem maradt el, a négylábú szőrcsomók szemében ott volt bujkált az izgatottság, a farok csóválástól pedig majd elrepültek, ahogy bementünk hozzájuk egy picit labdázni, megszeretgetni őket. Lehetőségünk volt kutyasétáltatásra
Ha valamire tiszta szívvel vágyunk, az ránk talál az életben, avagy hogyan csatlakoztam az Amazonokh
Az elmúlt hetekben több új játékossal gyarapodott közösségünk, velük beszélgetve jött az ötlet, hogy arról írjak, bizony nem kell félni semmitől, amikor valami újba kezdünk. Az, hogy visszatérjek a focihoz egy mindig is dédelgetett álmom volt, azonban az egyetem, majd a munka miatt nagyon háttérbe szorult, de mindig is vágytam rá, hogy folytassam. Ha egy nő egyszer valamit a fejébe vesz, megállíthatatlan. Hiszem, ha valamire tiszta szívvel vágyunk, az ránk talál/visszatalál hozzánk az életben. Így történt ez a focival is. Hónapokon keresztül csak szemeztem a fel-felbukkanó Amazonos posztokkal és képekkel, mire végre sikerült rávennem, magam, hogy tegyek is valamit az ügy érdekében, ne csak ü
