Közösségünk játékosaink szemével

Rendszeres rovatunk keretén belül ezúttal Piros csoportunk kapusa, Török Tímea válaszait olvashatjátok. Timi 43 éves, játszott már nagy pályán is, de állítása szerint mindig a kispályás foci volt a szíve csücske. Őszintén szólva sajnálom, hogy nem az érettségim előtt ismertem meg, mert matekot korrepetál és pénzügyi –gazdasági ügyintézőként dolgozik egy építőipari cégnél. Életében egészen kiskorától kezdve jelen volt a futsal, majd a nagypályás foci, ahol mezőnyjátékos pozícióját hálóőrzőre cserélte- itt azért nevetve megjegyezte, hogy ebben a döntésében a futás is közrejátszott.

AF: Sportoltál valamit gyerekkorodban, ha igen, mit?

TT: Futottam, úsztam, asztaliteniszeztem, de legjobban a focit szerettem.

AF: Miért a focit választottad?

TT: Édesapám is focizott, bátyám több mint ötvenszeres magyar futsal válogatott volt. Kislány koromra visszaemlékezve, látom magam, ahogy szaladgálok a testvérem (akkor még nagypályás, FTC) meccsein, és szedem a labdát a fiúknak. Nem én választottam a focit, a foci választott engem. Genetika.

AF: Ki a példaképed, kedvenc játékosod?

TT: Kedvenc játékosom Cristiano Ronaldo. Tudom, hogy megosztja az embereket, de én ezt a „Csodabogarat” az akkor még éppen az általános iskola első osztályát megkezdő kisfiammal szerettem meg. Régi szerelem ez. Csodálom az akarását, a munkabírását, az egész lényét.

AF: Miért pont az Amazonokra esett a választásod?

TT: Tavaly nyáron éppen csapat keresőben voltunk pár barátommal, amikor rátaláltunk az Amazonokra. Az ingyenes próbaedzés után már bele is olvadtunk a piros csoportba. Azóta itt vagyunk, és amíg lehet, maradni is szeretnénk.

AF: Hogy érzed itt magad?

TT: Sok csapat tagja voltam már, de ez itt valami más. Ez nem csak egy csapat! Ez egy olyan szuper közösség, ahová az ember még akkor is szívesen tartozna, ha nem focizna. Nem éreztem még magam egy csapatban sem ennyire jól. Igyekszem úgy alakítani az életem, hogy az edzéseken kívül az összes Amazon eseményen ott tudjak lenni. Élmény Amazonnak lenni a pályán és azon kívül is.

AF: Mi a legkedvesebb Amazonos élményed?

TT: Elég nehéz válaszolni, mert nagyon sok ilyen van, de talán az első, és legkedvesebb, Árva Józsi (volt edzőnk) első tornája, ahol elsők lettünk és engem választottak legjobb kapusnak.

AF: Voltál a nyári táborban? Ha igen, hogy érezted magad?

TT: A nyári tábor számomra olyan volt, mintha visszamentem volna az időben úgy körülbelül 25 évet. Napi két edzés, sok játékos, edzők, buli, fellépő show, balatoni hajókázás, éjszakázás, majd reggel kelés, napfény, fürdés, derékfájás. Jó volt ott lenni. Az első tábor! Hát ki maradna ki szívesen az ilyesmiből? Na ugye, hogy senki!

AF: Mi a motivációd, hogy eljöjj edzésre? Melyik részét szereted a legjobban az edzéseinknek?

TT: Szeretem az edzés egészét. A bemelegítő futást, a nyújtásokat, szeretek része lenni a csapat egyszerre mozgó gyakorlatainak. Szívesen végzem a fejlődést segítő labdás vagy akár labda nélküli feladatokat. Na és a játék! Hát ennél nincs jobb és szebb dolog a világon. Szeretem a kapuból nézni a lányok játékát, szuper, hogy már egyre többször és bátrabban passzolják vissza nekem a labdát. Robot, munka egész nap, de kedd és csütörtök este a tornatermi izzadásé a főszerep! Motiváció még: jó olvasni a hó eleji összegzését Gergőnek, és ott lenni az összes edzésen megjelent játékosok listáján. Nagyon jó!

AF: Hogyan készülsz egy-egy edzésre, tornára?

TT: Edzések előtt nincs igazán időm készülődni. A lényeg, hogy a felszerelésem nálam legyen, és időben megérkezzem. A meccs, torna az már más, meccset megelőző este szeretek időben lefeküdni. A kapus felszerelésem össze van készítve. Az sem mindegy, hogy a sportszáram színe passzol-e a kapusmezzel, és a hajgumi színe is fontos. Mindig elsőként kezdem meg a bemelegítést (azt hiszem, ez a korom miatt van, nekem több kell ahhoz, hogy mindenem úgy mozogjon, ahogyan kell). A kulcsszó a maximum. A tornán mindig ezt kell hozni, legalábbis ezt szeretném.

AF: A családod és a környezeted mit szól hozzá, hogy focizol?

TT: Megszokták. Elfogadták. Több mint 20 éve focizom. Féltenek, de örülnek, hogy jól érzem magam. Büszkék rám, de ezt nekem nem hangoztatják, csak úgy tudom.

AF: Vannak szurkolóid, esetleg jöttek már el a meccseidre?

TT: A lányom már több meccsünkön is volt. Az Amazonos szülinapon pedig Bátyám az egész családjával szurkolt, több barátom társaságában.

AF: Vannak-e terveid a focival kapcsolatban, ha igen, mik?

TT: Nem tervezek, csak csinálom, amíg bírom, amíg jól esik, amíg nem szenvedés, hanem öröm az egész. Többször mondtam már, hogy az utolsó foci cipőm vettem meg most…ezt már nem így gondolom, mert ha esetleg a Piros csoport már túl nagy falat lesz nekem, akkor kipróbálhatom magam a többi csoportban is.

Célom, hogy lehozzak egy tornát kapott gól nélkül. Hú, de nagyon – nagyon boldog lennék. Addig nincs visszavonulás, amíg ez nem sikerül! :)

AF: Észrevettél-e változást a testeden, az egészségi állapotodon, mióta focizni jársz?

TT: Sokkal jobban bírom a bemelegítő futást, bár most a nyári szezonban nálam a pihenésé a főszerep. Tény viszont, hogy a kapusnadrágba már nem belepréselni kell magam, csak felkapom és kész.

AF: Kinek ajánlanád leginkább az Amazon Focit?

TT: Mindenkinek! Kezdők, újra kezdők, haladók, lányok, asszonyok, anyukák, nagymamák. Mindenki focira fel!