Idén is voltunk a Noéban :)

Családias hangulatban: kis létszámmal, de nagy szívvel, és hatalmas mosollyal érkeztünk meg egy héttel ezelőtt, szombat délelőtt a Noé Állatotthonba.

Nem ez volt az első alkalom; korábban is voltunk már náluk, ástuk már fel az egyengetni való földet és temettük már be a mély gödröket a kennelekben, ragadtunk már talicskát és pórázt egyaránt a Noéban. Mert ez a program az évek során szinte hagyománnyá vált.

Szeretetre éhes, és kizárólag, csakis szeretetet érdemlő állatok közt tölteni néhány órát, felemelő érzés - ahogyan az is jó érzés volt, hogy rengeteg önkéntessel találkoztunk.

A kellemes idő vonzotta az embereket, a pórázak elfogytak, a kutyák többsége kiszabadult a szabadba. Délelőtt 10 után a menhely egy nyüzsgő hangyabolyra emlékeztetett, ahol nem csupán mi, két lábon járók, hanem minden kicsi és nagy, fiatal és öregecske jószág, négylábú szőrgombóc és patás élvezte a napsütést, fel-alá szimatolt és szaladgált, legelészett vagy éppen henyélt a hűsben.

Általánosságban elmondhatjuk: az a szép ebben, hogy látogatóként több élménynek is a részesei lehetünk.

Van miért szomorúnak és van miért boldognak lennünk, hiszen sokféle jelenetnek lehetünk a szemtanúi… És, természetesen, amíg a menhelyen vagyunk, a legtöbbünk hirtelenjében egy seregnyi állatot akar örökbe fogadni - mintha odahaza, a hátsó kertben dugdosnánk Noé bárkáját, és ez lenne életünk egyetlen, legfőbb célja: megmenteni őket... Aztán, persze, ugyancsak természetesen, önkéntesként nem viszünk haza egy árva lelket sem.

Az viszont mindannyiunk felelőssége, nem kizárólagosan az örökbefogadóké, hogy ártatlan lelkeknek csak jót adjunk, vagy semmit sem. Hogy tegyünk azért, hogy jobb és minőségibb életet élhessenek, ha már beleszülettek ebbe az emberek uralta világba. És mi pontosan ezt tettük, és ezért mentünk el a Noé Állatotthonba: szebbé akartuk tenni, fel akartuk dobni azoknak az állatoknak a napját, akikkel aznap találkoztunk. Ahogyan végül ők is feldobták a mi napunkat, a puszta jelenlétükkel.

Ez az egész, itt, nálunk, nem csak a fociról szól.

Azért gondolunk ki és szervezünk meg ilyesféle programokat, mert a közösségünk egy olyan értékrenden nyugszik, amit többféle módon ki szeretnénk, és ki is tudunk fejezni. És ezek az események minket is jobban összehoznak: együtt gyűjtünk adományra a focilabda-perselyünkben, együtt töltünk néhány órát a friss levegőn, az állatok gyűrűjében. Nevetünk, viccelődünk, és kiengedjük a gőzt, hátrahagyva a stresszes hétköznapokat. Visszük a gyereket, a párunkat… Mikor, kit.

Mert ez egy jó dolog.

Egy jó dolog, ami egy kicsit talán rámutat arra, milyen is ez a Sportegyesület.