Utánpótlás: beszélgetés Bogival
Varga Boglárka éppen fél éve tagja az Utánpótlás csapatunknak, és nagyon élvezi az Amazon-életet! A pénteki edzése előtt leültünk beszélgetni arról, milyen volt számára ez a hat hónap, és milyen érzés velünk játszania.
K: Szia, Bogi! Én Krisz vagyok a felnőtt versenycsapatból. Bemutatkoznál nekem röviden, kérlek?
B: Szia! Hát, tizenhárom éves vagyok. Nagyon szeretek zenét hallgatni, sokat festek és rajzolok…
K: Oh, festesz?
B: Igen, és nagyon változó, hogy miket. A kezemre szoktam, meg van egy szekrényem, amit már teljesen lefestettem.
K: Akkor ez nem egy szokványos dolog, hogy fogsz egy papírt, vagy egy vásznat, ugye?
B: Nem, lapra nem szeretek festeni. Meg szoktam deszkázni is!
K: Ez nagyon klassz és menő! Honnan jöttek az ötletek?
B: A deszkázás az a netről jött, a barátnőim is deszkáztak, és fotózni is nagyon szeretek. Amúgy a Kardosba járok iskolába, Szigetszentmiklóson.
K: Az eléggé messze van, onnan jársz be ide, edzésre?
B: Igen, körülbelül ötven perc alatt beérek, mikor nincs dugó.
K: Ha ez ilyen messze van tőled, miért pont ez a Sportegyesület tetszett meg?
B: Rami mondta, hogy tök jól focizok, és ő akkor már ide járt, és mondta, hogy próbáljam ki, mivel én is szeretem.
K: Tehát Rami az osztálytársad? Akkor ez egy személyes ajánlás volt, és nem a neten láttál minket, vagy máshol?
B: Nem, eddig nem igazán tudtam, hogy vannak ilyen Sportegyesületek a “közelben”. Csak a suliban sportoltam. Alsóban kéziztem, nagyjából egy hónapig, de azt nem bírtam, sehogy sem, egyáltalán nem tetszett. Aztán harmadiktól kezdtem el focizni a tesiórákon.
K: És itt miért szeretsz focizni, milyen ez a csapat?
B: Nagyon jó, nagyon kedvelem a lányokat! Aranyosak, és jó fejek, és befogadóak.
K: Akkor könnyű volt beilleszkedni? Hogy érezted magad, amikor először voltál itt?
B: Igen, könnyű volt! Mikor először jöttem ide, az fura volt, mert a sulin kívül még egyszer sem voltam ilyen “külön” edzésen. Izgatott voltam, de Rami sok jót mondott erről az egészről, szóval annyira nem féltem. És itt könnyű barátkozni!
K: Nagyon vigyorogsz, látszik, hogy ennek nagyon örülsz. A szüleid is örülnek, hogy ide jársz?
B: Apum igen, anyum kevésbé, mert kék-zöld foltokkal vagyok tele. Ez nem tetszik neki, de hát ilyen a foci, megerősödik az ember. Apukám foci mániás, most büszke rám! Anyukám annak örül, hogy végre sportolok valamit, rendszeresen, mert az fontos, hogy mozogjunk.
K: Miért fontos? Jobban érzed magadat tőle?
B: Sokkal! Ha nem jövök el, kicsit bűntudatom van, magam és a csapat miatt is. Olyankor rossz kedvem van és hiányzik. Edzésről általában úgy megyek haza, hogy jobb a kedvem, mint előtte volt. A lányok és a mozgás feldobják a hangulatomat!
K: Hetente hányszor edzel?
B: Kétszer, és most lesz egy harmadik, fakultatív edzés, amire lehet jelentkezni. Szerintem fogok rá járni, ha a suli mellett belefér. Van sok minden, amiben javulni akarok, és ez egy technikai edzés, ahol lehet ezért tenni. Az is tetszik, hogy ezen a fakultatívon másokat is megismerhetünk, mert nem csak az Utánpótlás játékosok fognak rá járni, és közben más edzővel is találkozhatunk, aki szintén tud segíteni.
K: És mit szólsz a bajnoksághoz, amiben az Utánpótlás csapatunk szerepel? Voltál már mérkőzésen?
B: Az eddigi kettőn, igen. Ez most nagyon nehéz, sok gólt kapunk, az egész új, viszont,... nem tudom, hogy baj-e, de legtöbbször nevetünk az öltözőben. Nem leszünk szomorúak, inkább kicsit kifigurázzuk magunkat...
K: Nyugi, szerintem nem baj, ha tudunk magunkon nevetni, sőt sokat számít. És miről szoktatok beszélni a meccsek után?
B: Meg szoktuk beszélni, hogy min kéne javítani, hogy kinek mire kellene jobban odafigyelni. Edzéseken szoktuk gyakorolni, kinek hova kellene állnia, hogy jobban menjen a védekezés és a támadás. Azért komolyak a céljaink!
K: Sose lehet tudni, mit hoz a jövő, de jelen pillanatban mit gondolsz: ebben a közösségben és Sportegyesületben el tudod képzelni magadat, akár évek múlva is?
B: Amúgy igen! Sokat számít a közösség. Gergő mindig érdeklődik, hogy milyen volt a napunk, hogy vagyunk? Úgy érzem, figyelnek rám a többiek, és ő is. Ez hozzáad ahhoz, hogy mennyire szeretem ezt a csapatot.
K: És Gergő hogyan tart edzést?
B: Szeretem Gergőt! Mikor elrontunk valamit, nem kiabálja le a fejünket, hanem megállít mindenkit, és elmondja, hogyan kellene csinálni. Meg motivál minket, főleg meccseken.
K: Ez szuper! És tartottál ettől a beszélgetéstől?
B: Fuh, nem, csak nem szeretek magamról beszélni.
K: Megkérdezhetem, hogy miért?
B: Talán, mert kicsit önbizalom hiányos vagyok...
K: Azért nálunk egy kicsit kinyílsz, nem?
B: De! Itt nagyon!
K: Ezzel pontosan ugyanígy vagyok. Az emberek miatt?
B: A lányok miatt! Meg Gergő is közvetlen. Itt merek önmagam lenni. Elfogadóak és kedvesek az emberek. Csak fél éve vagyok itt, de mintha jobban ismernének engem, például, az osztálytársaimhoz képest.
K: Mondjuk, ide eleve úgy jársz, hogy összehoz a többiekkel egy közös érdeklődési kör, ezért könnyebb megtalálni a közös hangot. Nézzük csak, ha össze kellene foglalnunk most mindezt, és be kellene mutatnod magadat szavakkal, miket választanál? Ki vagy te?
B: Ez nagyon nehéz,... de a festés jut eszembe! Szóval, festő. Fotós. Deszkás!
K: Hm. Focista...?
B: Igen! Focista vagyok!
Hajrá Amazonok! :)
