Közösségünk játékosaink szemével

Szokásos havi rovatunkban a kezdő játékosokból álló, narancs csoportunk csapatkapitányát, Halfinger Krisztinát ismerhetitek meg.

AF: Sportoltál valamit gyerekkorodban, ha igen, mit?

HK: Kézilabdáztam, fociztam, eveztem, de egyiket sem rendszeresen, sportegyesületben.

AF: Miért a focit választottad?

HK: Mindig is szerettem rúgni a bőrt, de a kezdeteket talán elsősorban édesapám foci iránti lelkesedésének és szeretetének is köszönhetem, ami nagyon hamar rám ragadt, (édesanyám bánatára jóval hamarabb tanultam meg belsővel passzolni, mint a fakanállal bánni). :) Habár sok év kimaradt, éreztem, hogy valami nagyon hiányzik. Sok egyéb sportot kipróbáltam a zumbától a fallabdáig időközben, de valahogy egyik sem okozta ezt a fajta örömöt, mint amit a foci ad.

AF: Miért pont az Amazonokat választottad?

HK: Már a weblap alapján is szimpatikus volt, és az első próbaedzés alkalmával ez csak tovább erősödött, tudtam hogy jó helyen vagyok.

AF: Hogy érzed itt magad?

HK: Imádom, hogy részese lehetek egy ilyen szuper közösségnek, mind a pályán mind azon kívül. Boldoggá tesz, hogy ilyen egymásért, és a közös célokért tenni akaró emberek és szeretetteljes miliő vesz körül.

AF: Mi a motivációd, hogy legyere edzésre? Melyik részét szereted legjobban az edzésnek?

HK: Az egyéni motiváción kívül, hogy fittebb legyek, fontos számomra, hogy a csoport is fejlődjön. Jó érzés, ahogy egyre jobban megismerjük egymást, így szokunk össze a játékban is. A csoporttagok, mint kohéziós erő eléggé motiválóak. A kezdeti bemelegítéstől, erőnléti gyakorlatoktól, joggolástól kezdődően az edzés utáni kellemes izomlázig imádom az egészet. Külön részt nem is tudnék kiemelni, talán a technikai feladatokat és persze a játékot, ezeket jobban kedvelem.

AF: A családod és a környezeted mit szól hozzá, hogy focizol?

HK: Közeli ismerőseimet, barátaimat nem érte meglepetésként a dolog, örömmel fogadták, hogy focizom, drukkolnak és támogatnak.

AF: Vannak-e terveid a focival kapcsolatban, ha igen, mik?

HK: Különösebb nagyravágyó terveim nincsenek, szeretnék egyénileg fejlődni, amennyit lehetséges, ügyesedni, pl. jó lenne kettőnél többet dekázni a futsal lasztival ;) , és persze még jó sokáig aktív tagja szeretnék lenni az Amazonoknak.

AF: Észrevettél-e változást a testeden, az egészségi állapotodon, mióta focizni jársz?

HK: Igen, az edzés utáni boldogsághormon mosolyt csal az arcomra, a mozgás karcsúbbá, és feszesebbé tesz, egyértelműen sokkal fittebbnek érzem magam.

AF: Kinek ajánlanád leginkább az Amazon Focit?

Gyakorlatilag bárkinek, aki szeret csapatban sportolni, és szeretne egy szeretetteljes közösség részese lenni.

AF: Van-e példaképed? Melyik csapat a kedvenced?

HK: Sosem voltam egy fanatikus szurkoló, a szép látványos foci mozgatott meg igazából, akit szívesen megemlítenék, az egyértelműen Francesco Totti, az As Roma volt csapatkapitánya. Az ő focis karrierje, lokálpatriotizmusa, és posztja az, amit én nagyon kedvelek, jól lát a pályán, kreatív, és azt a fajta klasszikus támadó középpályást játssza, amit öröm volt nézni az évek folyamán.

AF: Hogyan készülsz egy-egy edzésre, tornára?

HK: A heti edzésekre különösebb készülődésem nincsen, sokszor rohanásban épp hogy beesek kezdés előtt, és örülök, ha netán nem hagyom otthon a sípcsontvédőt, vagy sportszárat, bár ha megesne, a lányoknál mindig akad egy két pluszban, igyekszem azért hamarabb érkezni, hogy ne csak a testem legyen ott a pályán, hanem a lelkem is. Ez a tornákra fokozottan jellemző, ott szeretek már előtte ráhangolódni, mentálisan is kipihent lenni, és kezdés előtt jól esik a csacsogás a csapattársakkal, az esetleges taktika megbeszélése.

AF: Mi a legjobb Amazonos élményed?

HK: Nehéz kiemelni egyet is, mert sok-sok legjobb élményben volt részem ez alatt az egy év alatt, mióta az Amazonok táborát erősítem. Számomra a legmaradandóbb lelkileg is különösen sokat adó élmény a karácsonyi közös cipős doboz készítés volt a hátrányos helyzetű gyerkőcöknek, de felejthetetlen élmény az első bepöckölős gólom is a tornán, amire már nagyon-nagyon régen vágytam.

AF: Ha voltál a nyári táborban, hogyan érezted magad?

HK: A nyári tábor is abszolút maradandó, bevésődő élményt adott, hiszen mi rossz sülhet ki abból, ha „összezársz” negyvenegynéhány embert, akikben közös a focilabda bűvölésének vágya? Ehhez add hozzá a mesés Balaton partot, egy szuper focipályát, jó humorú embereket, profi edzőket, és máris garantált a jó hangulat, amihez jön a napi két edzés akár szélben, napsütésben, nap végén pedig az esti mókázás, ugye hogy nem is kell ennél több?!